Amaránt: egy már-már elfeledett élelmiszer újjáéledése
Az amaránt, Földünk egyik legősibb kultúrnövénye eredeti termőterületein, a „civilizáció” megjelenésével szinte kipusztult. Ám a 20. században egyre több követőre szert tevő reformtáplálkozás ezt a különleges, szívbarát növényt is visszahozta a köztudatba, és szerencsére már itthon is könnyen beszerezhető a legkisebb bioüzletek polcairól is.
Az amaránt tudatos termesztése 5-6000 évre nyúlik vissza; tanúja volt az azték és inka birodalmak felvirágzásának és bukásának is. Amerika felfedezése előtt az ott élő népek számára alapvető táplálékforrás volt a kukoricával és a babbal együtt, akárcsak a gabonafélék a mai Európában – még az uralkodónak „befizetett” adót is kukorica és amaránt (disznóparéj) formájában rótták le. Kultikus jelentősége is volt: lelki és testi erőt fokozó növénynek tartották. Hőskora a spanyol hódítók érkezéséig, a 16. századig tartott, akik a barbár rituálék eszközének tartották, és mint olyat, tűzzel-vassal üldözték, tiltották még a termesztését is. Így az amaránt háttérbe szorult, csak egy-egy eldugott faluban maradt meg, innen terjedt szájról-szájra néhány hagyományos, ősi recept. Csak a 20. században került újra előtérbe, de ekkor sem a nagy nyilvánosság számára. Amerikai katonai kutatók foglalkoztak vele, majd a hírzárlatot a 70-es években oldották fel, s számoltak be a növény értékeiről. Kísérletsorozatokkal bizonyították: az amarántnak nem lehet ártani, mindent kibír, és annyira jó a tápértéke, összetétele, hogy még az amerikai űrhajósok étrendjébe is beépítették. Napjainkban Európában – főként Németországban és Ausztriában – termesztik és fogyasztják liszt, illetve puffasztott amaránt formájában.
Élettani hatásai kimagaslóak: az amaránt mint „álgabona”, a hagyományos gabonafélékkel ellentétben alacsonyabb szénhidráttartalommal bír, a fehérje-, zsír-, rost- és ásványianyag-tartalma azonban jóval gazdagabb amazokénál. Táplálkozási értékét növeli, hogy jelentős mennyiségű lizin található benne (ez egy esszenciális aminosav, amely az izomépítésben és regenerációban fontos szerepet játszik, jó hatású érelmeszesedés ellen, és gátolja a rákos sejtek kialakulását).
Biológiailag jól hasznosuló vasból, kalciumból, cinkből és magnéziumból is a búzalisztnek a többszörösét tartalmazza. Bőségesen találhatunk benne vitaminokat is: riboflavin-, niacin- és tokoferol is van benne, sőt, a többi gabonától eltérően a B1- és az E-vitaminon kívül C-vitamint is tartalmaz. A mag telítetlen zsírsavakban is gazdag, és hasznos, hogy élelmi rostanyaga is jelentős, 7-15 százalékos. Ráadásul az amarántot lisztérzékenyek is fogyaszthatják, hiszen fehérjéje gluténmentes, nem tartalmaz gliadint.
Itthon is többféle amarántból készült élelmiszer kapható: amarántos tészta, amarántkenyér és pattogatott amaránt. A kipattogatott amarántmag kellemes, enyhén pörkölt ízű termék, kiválóan alkalmas reggeli müzlikhez adagolva, tejjel elkeverve; míg levele saláták ízletes összetevője lehet. Az amaránt őrleményéből kását, krémlevest, lisztjéből (magas keményítőtartalma miatt) nemcsak kenyeret, tésztákat, de süteményeket és pudingféléket is lehet készíteni, panírozáshoz is alkalmas. Sósan és édesen egyaránt elkészíthető, mivel meglehetősen semleges az íze.
