Azok a fránya „E”-k!

Az E-számok az Európai Unióban engedélyezett étel-adalékanyagok rövid jelölései, amelyek a feldolgozott ételek címkéin gyakran szerepelnek Európában. A hatályos szabályozás szerint „adalékanyag minden olyan élelmiszerként önmagában nem fogyasztott és jellemző élelmiszer összetevőként nem alkalmazott anyag – tekintet nélkül arra, hogy van-e tápértéke vagy sem –, amelyet az adott élelmiszer gyártása, feldolgozása, elkészítése, kezelése, csomagolása, szállítása és tárolása során technológiai célból szándékosan adnak az élelmiszerhez, melynek eredményeként önmaga vagy származéka közvetlenül vagy közvetetten az élelmiszer összetevőjévé válik” (Magyar Élelmiszerkönyv).

Na, ez egy nagyon hangzatos megfogalmazás, de mit is olvashatunk ki a sorok között? A fogyasztói társadalomban az élelmiszer áruvá vált, amelyet iparszerűen, jó minőségben, gazdaságosan kell előállítani, elosztani (azaz tartóssá és szállíthatóvá tenni). És persze vonzó csomagolásokba adagolni – hiszen az önkiszolgáló boltokban, szupermarketekben az eladók helyett a csomagolás hivatott a terméket kimérni, kínálni, eladni. Az adalékok használata elsősorban tehát a gyártóknak szükséges. Számukra hasznos is, hiszen az adalékok: a terméket tetszetőssé, jobban eladhatóvá teszik (színezékek, fényező-, zseléző anyagok); új termékcsoportokat juttatnak a piacra („light”-termékek) – segítenek leplezni a minőségi hibákat (ízfokozók, édesítőszerek, aromák); olcsóbbá teszik a termelést, hiszen a vegyipar szintetikus adalékaival drága alapanyagokat lehet kiváltani; növelik a termék elállóságát, térfogatát (tartósítószerek, tészta-kelesztőszerek, pelyhesítők); a termékbe építve vághatóvá teszik a vizet (pl. a parizer esetében).

Az EU az 1960-as években dolgozta ki a tagállamaiban engedélyezett adalékanyagok azonosító-rendszerét. Tehát minden adalék kapott egy E-számot, melyeket eredetileg négy adalékcsoportra szabályoztak:

E-100-tól kezdődő számokkal jelölték a természetes és mesterséges színezékeket
E-200-tól sorolták be a különféle tartósítószereket
E-300-tól jelölték az antidoxidánsokat, az emulgeátorokat és a savanyítószereket
E-400-tól kezdődtek a sűrítőanyagok, zselésítőszerek stb.

Az élelmiszeripari technológiák fejlődése az évek során hihetetlen mértékben felduzzasztotta az új adalékanyagok számát. Az adalékcsoport-elnevezések főszabályként ugyan most is érvényesek, az adalékanyagok azonban hamarosan túllépték a számukra szabott kereteket (jelenleg több mint 700 engedélyezett adalékanyagot használnak fel).

Az egyes adalékanyagok egészségünkre gyakorolt hatásairól sokan, sokféle fórumon vitatkoznak.

PRO: „Bármelyik tál ételünkben egyedül azokat az anyagokat fogyaszthatjuk biztonságosan, akár természetes vagy mesterséges eredetűek, amelyek növényvédőszerek, hormonok vagy E-számmal rendelkező élelmiszeradalékok maradványai [, mert ezekről tudunk a legtöbbet – a ford. megjegyz.]. Minden mást az ételünkben bizalmi alapon fogyasztunk el.” (John Hoskins, környezetvédelmi toxikológus)

KONTRA: „…Az engedélyezettség azonban nem jelenti azt is, hogy az adott adalékanyag fogyasztása senki számára nem jelent egészségi kockázatot. Az újabb tudományos kutatások, orvosi megfigyelések nyomán idővel már sok ártalmatlannak gondolt adalék került mellőzésre vagy a tiltólistára.” (Dr. Kalas György környezetvédelmi jogász)

Mindenkinek saját döntése tehát, mennyire „E-s” az élelmiszer, melyet megvásárol. Az azonban egy vegánnak/vegetáriánusnak sem lehet mellékes, hogy az adott E-szám vajon növényi vagy állati eredetű-e. Ha valóban fontosnak tartjuk, hogy soha, semmilyen formában ne fogyasszunk állati összetevőt, az alábbi listát érdemes bemagolni, vagy legalábbis minden vásárlásra magunkkal vinni!

Kizárólag állati eredetű adalékanyagok:

E120 Karminsav
E280-283 Propionsav és propionátok
E441 Zselatin
E540 Dikalcium-difoszfát
E542 Csontfoszfát
E901 Méhviasz
E904 Sellak
E910 és E920-921 Ciszteinek
E913 Lanolin
E966 Laktit
E1105 Lizozim

Állati eredetű és növényi is lehet egyaránt:

E153 Korom
E161 Xantofill
E252 Kálium-nitrát
E270 Tejsav
E304 Aszkorbil-palmitát és -sztearát
E322 Lecitin
E325-327 és E585 Laktátok
E422 Glicerin
E430-436 Poliszorbátok
E442 Ammónium-foszfatidok
E470 Zsírsavak sói
E471 Zsírsavak mono- és digliceridjei
E472 Zsírsavak mono- és digliceridjeinek észterei
E473 Zsírsavak szacharózészterei
E474 Szacharózglicerid
E475 Poliglicerinészter
E476 Poliricinoleát-poliglicerinészter
E477 Zsírsavak propilénglikolészterei
E478-479 Hőhatással oxidált szójaolaj E471-gyel reagáltatva
E481-482 Sztearil-laktilátok
E483 Sztearil-tartarát
E491-495 Szorbitán-zsírsavvegyületek
E570 Sztearinsav
E571-573 Ammonium-, magnézium-, aluminum-sztearát
E585 Vas-laktát
E626-629 Guanilsav és guanilátok
E630-633 Inozinsav és inozinátok
E634-635 Nátrium- és kálium-ribonukleotidok
E636 Maltol
E637 Etil-maltol
E640-643 Glicin és glicinátok
E1411, E1421, E1430 és E1441 Glicerintartalmú módosított keményítők
E1517-1518 Glicerin-acetátok

Az E-számmal nem rendelkező állati adalékanyagok:

Kataláz
Kimozin
Pepszin
Tripszin
Lipáz
Amiláz
Proteáz
Rennet
Rennit
Leucin

További információk az állati eredetű adalékanyagokról a Vegaedzés blogban olvashatók.

Forrás: Wikipédia, vegaedzes.blog.hu, Dr. Kalas György: Élelmiszer-adalékanyagok, azaz a „misztikus” E-számok